Csend, meghittség, talán egy kis izgatottság. Ezek az első benyomásaim a kis lakásba érve, ahová pár percet késve ugyan, de végre megérkeztem. Hallatszik bentről a halk duruzsolás, nevetgélés. Egy hosszú nap után jól fog esni egy kötetlen, mégis hasznos beszélgetés. Kedvesen fogadnak az önkéntesek és az Alapítvány csapata, szép lassan mindenki megérkezik, bár parkolni még mindig nem egyszerű a városban. „Megvárunk mindenkit, csak siessetek, hogy minél hamarabb elkezdhessük”

A kis körben mindenki izgatottan várja, mi következik. „Milyen problémákkal, nehezen kezelhető szituációkkal találkoztatok a gyermekekkel töltött idő alatt, amelyeket szívesen megosztanátok velünk?” —hangzik a kérdés és az egyik résztvevőnek már eszébe is jut valami, bár nem biztos magában. Úgy érzi olyan problémával került szembe, amelyet önállóan kellene megoldania, tart tőle, hogy ő kezelte rosszul a helyzetet. A pszichológus azonban megnyugtatja, hogy pontosan az ilyen dilemmák feltárására, a bizonytalanság feloldására szerveződnek ezek az alkalmak. A következő három perceben önkéntesünk már felszabadultan meséli el tapasztalatait egy gyermekeknek szervezett pályaorientációs rendezvényről, ahol a programok tökéletes lefolyásában kellett volna segédkeznie. Rosszul érintette, hogy feladatának nem tudott maximálisan eleget tenni, mert az egyik gyermek mindenhová vele tartott. A kislány nem töltött elég időt tásaival, a programokon nem vett részt, inkább a szervezésben szeretett volna segédkezni a problémát felvető önkéntesnek.

Mit kell tennünk ilyenkor? A gyermek elsődleges igényeit elégítsük ki, maradjunk vele, tegyünk úgy, ahogy szeretné, vagy inkább érjük el, hogy barátaival beszélgessen, szórakozzon? Értessük meg vele, hogy a rendezvény előadásain való részvétel hasznos számára? Az önkéntesben felmerült kérdésekre —miután a körből kifordul, hogy a többiektől érkező reflexiókra csak azokat követően reagálhasson— sok nagyszerű válasz és vélemény érkezik. Személyes történetek, új nézőpontok bukkannak fel, amelyek egyre több megoldás és kezelési módszer megvitatására adnak lehetőséget. A kislány viselkedésének okai is feltárulnak. A pszichológus szerint a gyermek különleges helyzetében keresendő a viselkedés miértje. A rendezvény előtt hazaköltözhetett a gyermekotthonból, elhagyva azt a közeget, amelyben eddig élt. Úgy érezhette, hogy cserbenhagyta barátait, azokat az embereket, akik fontos szereplői voltak eddigi életének. Az okokat ismerve lehetséges megoldások sora fogalmazódik meg a résztvevőkben. Ismeretlen szituációtól való idegenkedés esetén hasznos lehet megtenni az első lépést, amolyan közvetítő szerepben megpróbálni kapcsolatot teremteni a gyermekek között.

Egy felnőtt társaságában talán könnyebben feloldódott volna a kislány, és idővel túl tudott volna lépni szorongásán. Az önkéntes oldaláról, aki minél jobban szerette volna elvégezni feladatát talán hatékonyabb lett volna, ha nem ragaszkodik annyira terveihez, rugalmasan kezeli a felmerülő problémát és megpróbálja a legjobbat kihozni magából és a szituációból, nem idegeskedik a számára váratlan fordulatok miatt. Talán célravezető lehet az is, ha nyíltan beszélünk a gyermekekkel. Mi az oka annak, hogy így viselkedik, miért van szívesebben velünk, mint barátaival, mitől tart? A közös idő megteremtése, az érett odafordulás, amelyen keresztül érzi, hogy felnőttként, egyenlő félként kezelik és a probléma gyökereinek feltárása rengeteget segíthet bármely fellépő nehézség esetén.

A hallottak után, visszafordulva a körbe egy kis megnyugvás látszik az esetet említő önkéntes arcán. Kissé viccesen megjegyzi, „hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?” Az ilyen pillanatok miatt érdemes ellátogatni a pszichológus által irányított esetmegbeszélésekre, hiszen sokszor saját nézőpontunktól nem tudunk elvonatkoztatni, nem látjuk tisztán mivel is állunk szemben. Felfokozott érzelmeink, érintettségünk miatt gyakran nem vesszük észre a kézenfekvő, logikus megoldásokat, ezért az egyik legfontosabb, hogy merjük kikérni mások véleményét, ne féljünk elmesélni helyzetünket egy kívülálló, objektív félnek.

A Vásáry tamás Alapítvány majdnem minden programjának alapját adják az önkéntesek. Általuk jöhetett létre az Együtt Tanulás, a Pályakísérés és a Mentor program is. Nagyon fontos tehát, hogy folyamatos visszajelzést kapjanak munkájukról, ugyanakkor tájékoztassák is a gyermekotthonok nevelőit a gyermekek fejlődéséről és problémáiról, az Alapítvány által szervezett tevékenységekről. Elengedhetetlen, hogy szoros kapcsolatban álljanak, bízzanak egymásban és hatékonyan, gyorsan tudjanak reagálni a fellépő nehézségekre. A félévente háromszor megrendezett intervíziók a fent leírtak szerint zajlanak, mindig jó hangulatban. Ezeken az alkalmakon lehetőség nyílik a csapat erősítésére, a hatékonyság javítására, a dilemmák feltárására. Az Alapítvány szeretné önkénteseit arra sarkallni, hogy a három alkalomból minimum kettőn részt vegyenek, hiszen ez nemcsak számukra nyújthat segítséget, hanem olyan ötletekkel állhatnak elő, amelyek sokat jelenthetnek a többi résztvevőnek. Amennyiben mégsem sikerül megoldaniuk a részvételt, az Alapítvány csapata biztosít számukra személyes beszélgetéseket is, amely során ki lehet védeni a lehetségesen fellépő, egyre elmélyülő szorongásokat, kérdéseikre szakszerű választ kaphatnak egy tapasztalt pszichológustól.

Leszkovszki Emma

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás