Az iskola első hetei vannak, a gyerekek – ahogy a családban élő gyerekeknél is szokás – füzeteket kapnak, új könyveket, és szükség szerint, ahogy évkezdéshez illik, új cipőt is. A napokban csatlakoztam az egyik mentorhoz, aki éppen vásárlást tervezett mentoráltjával – a gyermekotthon által biztosított keretből. Tehát van ilyen? Teljes a meglepettségem, hogy ilyesmire is van lehetősége a gyerekeknek. Fel is merül bennem rögtön a kérdés, hogy vajon képes e a kislány felelősségteljesen felmérni, mire van valójában szüksége, tud e egyedül gazdálkodni az összeggel. A 12 éves kislányért végül együtt megyünk az iskolába, és amikor  eláruljuk neki, mi a délutáni program, kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadja a hírt.

Előtte ebédelünk egyet, ahol a közös falatok közben szó esik az iskolakezdésről, és persze az aktuális házi feladatokra is rápillantunk. A gondosan összeválogatott és színben összepasszoló ceruzák, füzetek és tollak közt veszem észre, hogy olyan precízen van becsomagolva a matekkönyve, ami komoly készülődést feltételez. Amikor csodálkozva megjegyezzük a mentorával, hogy mennyire ügyes, tényleg egyedül csinálta e, csak vagányan legyint és mosolyog egyet: “hát persze”. A közös ebéd és házi készítés után, egy közeli plázába érve, a legnagyobb nyugodtsággal nézelődik a boltokban. A szent cél, hogy megfelelő őszi cipőt találjunk, nem baj ha kicsit drágább, a mentor jelezte, majd kipótolja. A procedúra azonban hosszú,  minden cipőboltba benézünk, mert a kislány minden lehetőséget szeretne felmérni. Van olyan üzlet, ahova már másodjára térünk be, alapossága, precizitása meghazudtolja korát. Ahogy ott állok és nézem őt, arra gondolok, hogy valahogy nem így képzeltem el az egészet: nyoma sincs a „mindent meg akarok venni” hangulatnak. Sőt, kifejezetten konkrét elképzelései vannak arról, mit és hogyan szeretne. Úgy látszik, a pénz elköltését épp olyan gondosan és átgondoltan viszi véghez, mint ahogy reggel elcsomagolta a hosszú nadrág mellé a váltás rövidnadrágot, „mert reggel ugyan már hideg van, de napközben még meleg”.

Szerző: Arnótszky Janka, kommunikációs gyakornok

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás