I.Fejlődéslélektani szemlélet: állandóság, válaszkészség, érzékenység

Ahhoz, hogy egy gyermek pszichés fejlődése a megfelelő mederben haladjon, születésétől kezdve szüksége van három fontos tényezőre. Ez az elsődleges gondozótól kapott állandóság, válaszkészség és érzékenység. Bár minden korosztálynál változó formában valósítható meg, jelenlétük alapvető fontossággal bír az egészséges személyiségfejlődés szempontjából.

Az állandóság egy gyermek életében azt jelenti, hogy gondozója kiszámíthatóan jelen van hétköznapjaiban, rendszeres figyelmet fordít rá, távollétének időtartamát a gyermek korából és személyiségéből fakadó igényeihez igazítja, azt világosan kommunikálja felé. Amennyiben ez másként történik, a gyermek életében és gondozójához való viszonyában törés, ún. trauma történhet, ami meghatározó lehet későbbi emberi kapcsolataiban is.

A gyermekotthonba kerülő gyerekek több kapcsolati törést élnek meg mire bekerülnek az ellátásba, ott pedig a nevelők magas fluktuációja, vagy az intézmények közötti helyváltoztatás miatt újraélhetnek hasonló traumákat. Egy gyermek az elhagyást úgy éli meg, hogy nem volt elég jó és fontos a gondozójának, azaz magában keresi a hibát. Így nemcsak a többi emberbe és a világba vetett hitét ingatja meg, hanem saját magába vetett bizalmát is. Az állandóság a fentiekből kifolyólag a gyermekotthonban nevelkedő gyermekek életében kiemelkedően fontos, programjaink során a rendszeres és kiszámítható kapcsolattartás által valósul meg. Azaz: Minden héten, de legalább kétheti rendszerességgel találkozik az önkéntes-gyerek páros. Amikor valamilyen okból rövidebb vagy hosszabb időre elmarad a találkozás, azt az önkéntes világosan és érthetően kommunikálja mind a gyermek, mind a vele kapcsolatban álló felnőtt gondozók és a ház-koordinátorok felé. Áthidaló megoldásként telefonon vagy online a köztes időben is tudnak kapcsolatot tartani.

Az Útmutató Tréning során a gyermeknek lehetősége van egy már jól ismert és biztonságot adó közösséghez kapcsolódni, ha saját önkéntesével aktuálisan nem tud kapcsolatot tartani. Ezért különösen fontos, hogy mindig hangsúlyozzuk számukra a jelenlét fontosságát, erőforrásként mutassuk be számukra.

A válaszkészség a gyermek fizikai és lelki igényeire való megfelelő érzelmi és viselkedéses reakciót jelenti. Legszemléletesebben a ritmus kifejezéssel írható le, mivel feltételezi a gyermek és gondozója összehangolódását. A gondozó a gyermek viselkedéséből és kommunkációjából felismeri annak igényeit és képes rá adott időn belül válaszolni. Fontos, hogy ezt saját határaihoz is igazítani tudja, ugyanakkor képes legyen aktívan jelen lenni, felelősséget vállalni a folyamat feletti kontrollért. Ez rugalmasságot, olykor saját szükségletei késleltetését igényli.

Kisbabák esetén az etetés-altatás-játszás hármasának beállítása jelenti a ritmus szabályozást, a gyermek növekedésével ez folyamatosan tágul egyéb tevékenységekkel és igényekkel. A gyermekotthonba kerülő gyerekek származási családjában valószínűleg komoly gondok voltak a szülők válaszkészségével, az intézménybe kerüléssel pedig egy olyan környezetbe kerülnek, ahol sok másik gyermekkel kell osztozniuk a gondoskodáson.

Néhány egyszerű példát tekintve, nincs idő azzal foglalkozni, hogy mikor kell a gyermeknek mosdóba mennie, mikor volna szüksége egy erőt adó beszélgetésre vagy épp vigasztalásra. Tehát a gyermek azt tanulja meg, hogy az ő igényei nem igazán fontosak senki számára sem, ezt a tapasztalást pedig beépíti az önmagához való viszonyába: „ha másnak nem vagyok fontos, az azért van, mert nem vagyok elég értékes”.

A megfelelő ritmust programjaink során éppen azáltal tudjuk biztosítani, hogy fókuszált figyelmet adunk a gyermekeknek, az ő igényeik mind a páros, mind a csoportos programokon elsődleges számunkra. Ezt a következőképpen érjük el:

  • A közös programok szervezésénél kikérjük a véleményüket, preferenciáikat.
  • Az együtt töltött időkben figyelünk arra, milyen kéréseik, kérdéseik vannak, igyekszünk azokat teljesíteni a reális és őket szolgáló, illetve a mi határainkba illeszkedő módon.
  • Meghallgatjuk érzéseiket, történeteiket, biztatjuk őket a számukra fontos kihívásokban, vigasztaljuk őket, ha szükségük van rá, együtt gondolkodunk velük, ha problémájuk akad.
  • Óvjuk fizikai határaikat, hogy ne essen bántódásuk. Ezt jelezzük feléjük verbálisan. Akár az útra való kirohanásról, akár az evés megtagadásáról van szó, asszertív kommunikációval közelítünk feléjük.

 

Az érzékenység a fejlődéspszichológia vonatkozásában meleg odafordulást jelent a gyermekhez. A szeretetnek azt a formáját értjük ez alatt, amikor a gondozó képes kifejezni pozitív érzéseit a gyermek felé. Ez történhet verbálisan, érintéssel, figyelmességgel és számos egyéb módon. A hangsúly azon van, hogy nem rejti vagy fojtja el pozitív viszonyulását, hanem örömmel vállalja azt.

A melegség talán épp ellenpólusán keresztül érthető meg igazán. A hideg, érzelemkifejezésben nem túl erős személyek mellett még a felnőttek többsége is kellemetlenül érzi magát, egy gyermek számára ez azonban maga a visszautasítás. Nem úgy fogja fel, hogy ez a személy problémája, „ez róla szól”, hanem úgy értelmezi, hogy ő nem képes szeretetet kiváltani a másikból, „biztos valami baj van velem”.

A gyermekotthonban nevelkedő gyermekek különböző családból érkeznek, amelyekben eltér az érzelemkifejezés minősége. A rendszerbe kerülve a nevelők között is találkozhatnak melegségre képesebb és kevésbé képes személyekkel. Mindenesetre az őket körülvevő személyek hozzájuk való viselkedéséből belső munkamodellt alakítanak ki, ami meghatározza, hogy kapcsolataikban ők milyen módon viszonyulnak majd a másikhoz. Engedik e őket közel jönni, vagy tudatos vagy tudattalan mechanizmusok útján eltávolítják akár a számukra fontos személyeket is maguktól.

Mind Mentor Programunk, mind a többi foglalkozás során megvalósuló önkéntes-gyerek interakció célja, hogy a gyerekek őszinte, szeretetteljes kapcsolódást tapasztaljanak meg olyan érett felnőttekkel, akik képesek érzelmi szükségleteiket megérteni, azokhoz melegséggel viszonyulni. Álljon itt erre is néhány szemléletes példa:

  • Amikor megérkeznek a gyerekek valamilyen közös programra, öleléssel vagy szívélyes köszöntéssel üdvözöljük őket.
  • Odafigyelünk arra, hogy minőségi időt töltsünk velük, melyben a mély beszélgetéseknek, a bizalomteli légkörnek kiemelt szerepe van.
  • Ha problémát osztanak meg velünk, kioktatás helyett elfogadással vagyunk jelen, esetleg együttérzésből jövő tanácsokat fogalmazunk meg.
  • A gyermeket szülinapján felköszöntjük, vágyai mentén vagyunk jelen a számára fontos eseményeken.
  • Bátorítjuk komfort zónája tágítására, de elfogadjuk, ha azokat még nem kész átlépni.

Szerző: Kovács Orsolya, pszichológus, a Vásáry Tamás Alapítvány szakmai vezetője

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás