Az alapítványról először a páromtól hallottam, aki pszichológus és egy helyen dolgozik Kovács Orsival. Úgy volt, hogy ő fog dolgozni az alapítványnál, de annyit beszélt otthon róla, hogy egyre lelkesebb lettem. Három gyerekkel vagyok otthon és eszembe se jutott, hogy én közben dolgozhatnék valamiben, mivel úgy éreztem, hogy még nincs itt az ideje, de annyi ötletem volt és annyira felvillanyozott a lehetőség és a gyermekvédelem, hogy elkezdtem teljesen átszervezni a dolgokat. Ezután találkoztam Orsival és Beatrissal, majd közösen megegyeztünk abban, hogy én is csatlakozom az alapítványhoz. A kezdeményezést nagyon szépnek gondoltam. Régebben, amikor pszichológusként dolgoztam gyermekotthonban, úgy éreztem, hogy nem tudok olyan intenzíven segíteni minden gyereknek, mint most, egy kicsit kívülről látva a dolgokat. Nagyon örülök, hogy nemcsak pszichológusként, hanem egyéb dolgokban is tudok nekik segíteni. Először a mentálhigiénés foglalkozásokat kezdtem el szervezni a gyerekeknek, majd a csoportterápiákat, szupervíziókat, emellett önkéntes koordinátor vagyok.

Az alapítvány csapata nagyon szuper, ami nagyon jó dolog, hiszen nagyon sok minden múlik ezen. Annyira jól kiegészíti mindenki egymást és mindenki céltudatos. Annak ellenére, hogy szinte csak lányok dolgoznak nálunk, jól kijövünk egymással, egymás keze alá dolgozunk és ez egy szuper alap bármihez. Szerintem ezért megy minden gördülékenyen – ha van egy probléma, azon rögtön elkezdünk dolgozni, független attól, hogy az kinek a területe, mindent együtt próbálunk megoldani. Ami nagyon tetszik, hogy próbálunk kívülről beilleszkedni a rendszerbe, kialakítani a bizalmat az otthonokkal és ahol lehet, segíteni. Itt nem csak az van, hogy pszichológusként egyéni terápiát biztosítunk a gyerekeknek, hanem millió oldalról megtámogatjuk őket és a nevelőket is szupervíziók által. Szerintem nagyon sokrétű az, amit mi tudunk adni nekik. Nagyrészt a hatékonyság az önkénteseken múlik, az, hogy ekkora intenzitással, időt áldozva segítenek a gyerekeken. Nagyon bízom abban, hogy ha csak jelen vannak a gyerekek mellett és egy jó példát mutatnak, már az is gyógyító erejű kapcsolat lehet és javíthatja az életútjukat.

Pszichológusként most úgy vagyok jelen szerintem, mint pszichológus szemléletmódú ember. Konkrét pszichológiai segítséget, egyéni terápiát jelenleg még nem adok, de valószínűleg be fogok kapcsolódni az önkénteseknek szervezett intervíziókba. Szeretnék az önkéntesek között is úgy jelen lenni, mint pszichológus és akár őket is megsegíteném, mert a munkájuk amennyi pozitív dologgal járhat, szerintem ugyanannyi nehézséggel is. Ezeket időközönként ki kell beszélni az embernek magából és nagyon jó, hogy az alapítvány erre is ad egy felületet.

Ami nekem még szívügyem, az az utógondozás. Régebben is foglalkoztatott a kérdés, hogy amikor már nagyobbak lesznek a gyerekek és kikerülnek a rendszerből a nagyvilágba, akkor hogy lehet őket megsegíteni kicsit, hogy ne engedjük el teljesen a kezüket.
Szerintem az egyik cél úgy eljutni a gyermekotthonokba, jelen lenni, hogy bizalommal fogadjanak minket a nevelők, dolgozók. Ehhez idő kell és bizalom.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás